A száz éve, 1905. március 14-én, a Kensington FC és a Stamford Bridge FC fúziójával létrejött Chelsea FC sohasem volt népszeru Angliában, különösen azt követoen, hogy a hetvenes években afféle "procc" klub lett belole, a londoni felso tízezer kedvenc egyesülete. (Chelsea London legdrágább kerülete, itt a legmagasabbak az ingatlanárak.) Ugyanakkor - szinte paradox módon - a Chelsea szurkolótábora volt mindig is a legvadabb a szigetországban, úgy hogy a következo szóbeszéd járta: egy igazi Chelsea-szurkoló két székre vált jegyet a Stamford Bridge-en; az egyiken ül, a másikat pedig behajítja a pályára, amikor kitör a botrány.

A mai rongyrázó korszak valójában nem is Abramovics érkezésével kezdõdött, hanem akkor, amikor Ken Bates egyetlen fontért megvásárolta a klubot - pontosabban annak hárommilliós adósságállományát. Bates olyan olyan sztárok leszerzodtetésével, mint Vialli vagy Zola, megerosítette a gárdát, amely 1997-ben hatodik lett a bajnokságban, s ennél a pozíciónál azóta sem végzett hátrébb.

Bates azonban képtelen volt anyagilag rendbe szedni a Chelsea FC-t, ezért jött megváltásként Abramovics 80 millió eurós vételi ajánlata a klub részvényeinek 51 százalékára. Mindez 2003 júliusában történt, s azóta nincs megállás.

"Red Rom" elcsábította Manchesterbõl a MU ügyvezetojét, Peter Kenyont, a Tottenham PR-igazgatóját, s a tengerentúli futball-liga (szigorúan amerikaifutballról, nem soccerrol van szó) legmenobb marketingszakemberét. Utóbbi úriember ugyan még életében nem látott európai futballmeccset, ötletei azonban minden igényt kielégítenek.

A közönség pedig élvezi az egész színjátékot. Valahányszor Abramovics szõke (gyönyörû) feleségével megjelenik a Stamford Bridge díszpáholyában, a tömeg kórusban kántálja: "We're fucking loaded!", amit szalonképesen valahogy így fordíthatnánk magyarra: "Tele vagyunk lóvéval!"

2005 az ázsiai és az észak-amerikai piac meghódításának éve lesz a tervek szerint, ennek érdekében például minden hazai meccsre vendégül látnak néhány Egyesült Államokbeli szurkolót - sorsolásos alapon kiválasztva -, akiknek minden költségét állják, kezdve a repülõjegytõl a szállodaszámláig.

Azaz forradalmasítják a futball marketingjét a Stamford Bridge-en. Azon a Stamford Bridge-en, ami nem is Abramovics tulajdona, hanem a szurkolóké, egészen pontosan az általuk alapított "Chelsea Pitch Owners", azaz a Chelsea-pálya tulajdonosai névre hallgható részvénytársaságé, amelybe három angol fontért jegyezhetnek részvényt az érdeklõdõk.

Itt tart ma az a klub, melynek játékosai elsok voltak a futballtörténelemben - az Arsenal labdarúgóival együtt -, akik számot viseltek a mezük hátán, egy 1927-ben rendezett Arsenal-Chelsea bajnoki találkozón. A teljes igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy a számozás ötlete Herbert Chapmané, az "Ágyúsok" legendás menedzseréé volt.

*A Chelsea FC idén nyerte meg második bajnoki címét, amire a szurkolók 1955-tõl vártak. A Mourinho álltal eddzett, Lampard, Terry, Gudjohnsen nevével fémjelzett csapat magabiztosan elõzte meg városi riválisát, az Arsenalt, valamint Malclom Glazer álltal felvásárolt Manchester Unitedet. Igaz a 2005-ös esztendõben 2 kupát elbuktak, a BL-bõl az FC Liverpool, a FA kupából a Newcastle ejtette ki a csapatot. Nem szabad elfelejteni a Ligakupát sem, amely kupa az Abramovics-éra elsõ trófeája.

A 2005/2006-os szezon is jólindult, az Arsenalt Drogba duplájával két vállra fektették fektették a Community Shiled (Angol-szuperkupa) öntõjében. Az idei év abszolút esélyese mind a Premier League, Bajnokok Ligája, valamint az összes trófeára nézve. A már említett Kenyon kijelentett: "A bajnokságnak reálisan 1 esélyese van, mi!"